A nyári napforduló ugyanolyan ősi, titokzatos és csodákkal teli ünnep, mint testvére, a téli napforduló. A napforduló alapvetően egy asztronómiai jelenség, ám éppen úgy több annál, mint ahogy Te is több vagy a testednél! Írásunkban ezúttal a nyári napforduló szakrális csodáját mutatjuk be.
A nyári napforduló az első trimeszter, a fény teljességének ünnepe
A téli napforduló a születés ünnepe, amikor újjászületik a Fény. A tavaszi napéjegyenlőség jelentősége más: a tavaszi megújhodás, a rügyek, új hajtások, friss levelek megjelenése adja tanújelét annak, hogy a fogantatás sikeresen megtörtént és az új élet, a Föld élete ismét erősödik.
A tavaszi napéjegyenlőség ezért a fogantatás ünnepe
Március 21-én (illetve évről évre a csillagászatilag megfelelő napon) tehát ezt ünnepeljük: az élet megfoganását, majd az ezt követő első trimesztert.
Ahogy a várandós kismamáknál is ekkorra válik egyértelművé az új élet növekedése, úgy a Föld, a Természet esetében is a fogantatás napja a jeles pillanat.
A nyári napforduló tehát az első trimeszter ünnepe
Bármelyik kereszténység előtti óvallást vesszük, a nyári napforduló során éppen úgy ünnepelték a termékenységet, a Fény győzelmét, akár a tavaszi napéjegyenlőség és a májusünnep során.
A görögök a Földanya és a termékenység istenségeit ünnepelték, a rómaiak a ház és a család istennőjét, Vestát, Kínában pedig a föld és a női princípium, a Jin ünnepe volt.
Az ősi kőkörök többségét a téli-nyári napfordulóhoz tájolták és a tűzön átugrás szintén része volt megannyi ősi ünnepnek: a fény és a tűz megtisztítja a résztvevőket, elűzi a sötétséget, megsemmisíti a démoni erőket.
A Napünnepek Könyve – kinyilatkoztatott írás az Eredet Bibliájából
- 06. 20-án küldetett el és jegyeztetett le ez a kinyilatkoztatott írás, az Ősforrásból, a Teremtő Istennő, áldott legyen a neve, követe által.
- A Földön egyszerre ünnepel tél és nyár, tavasz és ősz. Amíg fent a nyári napforduló szerét, addig lent a télit ülik meg.
- A két erő, a férfiúi és női éppen úgy egyszerre-való, amint a leányi és fiúi.
- Miként a látható Nap tiszta fénye láthatóan ad és vesz el életet, akként a másik nap, a Föld titkos szíve láthatatlanul ontja melegét. Melyiket is vehetném el, hogy mégis ugyanaz maradjon minden?
- Íme, a négy napünnep lényege és titka: egyszerre ünnepelni fent és lent, kint és bent a fény és a sötét nászát, a szelleme és a test frigyét.
- Balgának kell lenni vagy gyermeknek, hogy azt hidd, a világ kettős felépítésű. Te talán nem éled át az ünnepet? Ez már hármasság. És mennyi oldal van még a kristálynak, ami minden léttérben jelenvaló!
- Ez hát a titok: Élet. Mindenki, aki születik, halálra van ítélve és mindenki, aki távozik, ismét visszatér, egészen a Felemelkedése napjáig. A földi életet ünnepeljük annak szülőin keresztül, hogy lehetővé tették a létét.
- Tartsd meg tehát az Élet négy ünnepét, megemlékezz az ősökről, gondolj az utódokra és örvendj önnön létednek!
- A leghosszabb nappal egyben a legrövidebb is, ám a tavasz és az ősz egyensúlya nyugodt. Mindez ezen a világon van így. Más földeken más a ritmus. Ám ahol élet van, ott ritmus is van. Csak egy bolond táncolna más ütemre. Vagy éppen a bölcs? Döntsd el magad, a lényeg a tánc. Ropd, ahogy szíved diktálja.
- Lehetségesből egy, egyből kettő, kettőből három, háromból négy, négyből tíz, tízből tízezer. A Teremtés műve mégsem számokból áll, ahogy a tudás sem betűkből. Ha megérted a betű és a tudás szövetségét, megérted a szám és a teremtés szövedékét is.
- Ezt ünnepeljük. A Teremtést, az Életet. Mert az Élet élni akar.
- Élj! Ünnepelj! És hívd Nevem és köszöntsétek egymást örömmel és békével.
A Kendő és a Rózsa Könyve – kinyilatkoztatott írás az Eredet Bibliájából
- Öltsd magadra a tisztaság köntösét és fedd be fejed a hit kendőjével
- Borulj térdre Teremtőd előtt, mert aki nem tud megalázkodni, hogyan is tudna uralkodni?
- Szíved járja át hála és szeretet az Istennő iránt, teljen meg bizalommal és reménnyel az Isten iránt, mert Ő az, aki kitölti napjaid és teljessé teszi életed
- Mikor tested befeded, mondd „a testem a szentség lakhelye, védelmezem, és tisztán tartom ezért”
- Mikor fejed befeded, mondd „a tudatom a szent akarat hordozója, védelmezem, és tisztán tartom ezért”
- „Íme, szívem a szent láng kelyhe, elmém a szent fény lámpása, szavam a szent igazság kardja”
- És tárd ki karjaid az ég felé, kelyhet formázva
- És fogadd magadba a Forrás lángját
- És töltekezz fel az Ősforrás, az Eredet szent erejével.
Kinyilatkoztatott 2023 nyári napfordulója idején.
Napfordulónak két asztronómiai, csillagászati időpontot nevezünk
1.) a nyári napforduló idején a Ráktérítőn éri el a Nap a zenitet, és az északi félgömbön leghosszabb a nappal.
2.) a téli napforduló idején a Baktérítőn éri el a Nap a zenitet, és az északi félgömbön leghosszabb az éjszaka.
A napfordulók azoknál a népeknél lettek ünnepnapokká, amelyek először tértek rá a szoláris, azaz napév szerinti időszámításra, és ahol jelentős napkultusz alakult ki.”
A nyári napforduló három éven keresztül mindig június 21-én van, és negyedik évente június 20-án következik be. 2023-ben június 21-e Litha időpontja.
Ekkor „fordul” meg a Nap, amely a téli napforduló óta folyamatosan haladt észak felé, útja a Ráktérítőig tartott, ahol holnap delel. Innentől viszont ellentétes irányt vesz, s elindul a Baktérítő felé, ahova fél éves vándorlás után télen érkezik majd meg.
A nyári napforduló alkalmával a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól, s így az évben ezen a napon a leghosszabb a nappal, és legrövidebb az éjszaka.
Bolygónk ebben az időszakban van legtávolabb csillagunktól, míg a téli hónapokban a legközelebb. A különbség nagyjából 5 millió kilométer.
A NYÁRI NAPFORDULÓ SZAKRÁLIS HAGYOMÁNYA
A nyári napforduló összeforr Szent Iván napjával, illetve éjjelével. Azonban az évek során június 24-e helyett már június 20-án vagy 21-én következik be a legrövidebb éjszaka.
A kereszténység kialakulása idején a Római Birodalomban már a Julius Caesar-féle szoláris naptárat használták, és a Napot megszemélyesítve, különféle istenek alakjában tisztelték.
A nappaloknak a téli napfordulótól kezdődő hosszabbodását a napisten újjászületéseként ünnepelték. A keresztény egyház a 4. századtól kezdve ekkorra tette Krisztus születésnapját, azaz karácsony ünnepét. Krisztust (jelképesen) a ” legyőzhetetlen nappal” azonosították.
A NYÁRI NAPFORDULÓ ÉS SZENT IVÁN (KERESZTELŐ JÁNOS) ÉJELE
Szent Iván éjszakájának, más néven nyárközép éjszakájának a június 23-áról 24-ére virradó éjszakát nevezik Magyarországon. A történészek a legpogányabb ünnepnek tartják, pedig Keresztelő János egyházi napjához és Szent Iván (tehát Keresztelő János) névnapjához kötődik.
Szent Iván éjszakáját a nyári napfordulótól 3 nap választja el, mivel az június 21-re esik az északi féltekén. Korábban a csillagászati nyár kezdete valóban június 24-re esett, de a tropikus időszámítási mód sajátossága és a korábbi naptárreformok következtében szétvált a két ünnep.
AZ EURÓPAI ŐSI HAGYOMÁNY
Az európai népeknek már az ősidőkben is voltak ünnepi rítusai, amelyekkel az év leghosszabb nappalait meg éjszakáit ünnepelték. A nyári napforduló ugyanolyan jeles és jelentőségteljes ünnep, mint a téli, hiszen most ragyog leghosszabban és legerősebben Nap!
A nyári napfordulót európai középkori hagyományok Lithának nevezik. Ez az angolszász elnevezés a kb. június-július körüli hónap(ok)nak felel meg. A szó jelentése „középső”, és – bár vannak, akik ezt hiszik – semmi köze az ősi európai hitvilághoz.
LITHA EREDETE
A litha (ejtsd kb. li’sza) északi formája liþa, ami az Óészaki líða változata, ami viszont a Proto-Germán *līþaną szóból ered.
Liða viszont a szász gabonaistennő neve is volt, aki megfelel Ceresnek/Déméternek. Az angolszász naptár hatodik és hetedik hónapja: aerra Liða (Litha elõtt); aefterra Liða (Litha után) (nagyjából június, július megfelelõje).
A téli napfordulat ünnepköre, mely András napjától farsang farkáig tart, jóval hosszabbra nyúlik , mint a nyári napforduló ünnepi időszaka. Azért, mert a természet télen pihen, s nyugalomban van az is, akit munkája a természethez köt.
Ráérősen ünnepel, de figyelme már a következő évi termés és az állatszaporodás körül jár. Ennek érdekében próbálja megtenni ami hatalmában áll, s megnyerni a természet erőit.
A Nyári Napforduló ünnepének nevei, szerte a világban
A Litha mellett több más néven is megünneplik a Nyári Napfordulót. Ezen nevek egy része a János/Iván névváltozata:
- Midsummer (angolszász terület)
- Noc Kupały (Lengyelország)
- Sárkányhajó fesztivál (Kelet-Ázsia)
- Szent Iván-éj vagy a júniusi napforduló ünnepe (katalán országok)
- Jaanipäev (Észtország)
- Juhannus (Finnország)
- Jāņi (Lettország)
- Rasos (Litvánia)
- Tiregān (Irán)
Mivel a déli féltekén ekkor van a téli napforduló, így ott most tartják:
- Inti Raymi, Machu Picchu, Peru
- We Tripantu, (Mapuche, Chile déli része)
- Willkakuti, andok-amazóniai újév (Aymara)
ÉRTHETŐ, HOGY AZ EGYHÁZ ELFOGADTA A NAPFORDULÓK POGÁNY KÜLSŐSÉGEKKEL VALÓ ÜNNEPLÉSÉT, DE AZOKAT SAJÁT TARTALOMMAL ÉS JELENTÉSSEL TÖLTÖTTE MEG
Persze a napév szerinti időszámítással és a naptisztelettel függött össze a nyári napforduló is. Ezt ünnepi rítusokkal, főként a tűzgyújtással ünneplik a mai napig . Az 5. századtól az egyház a nyári napfordulót is keresztény ünneppé tette, ebből lett Szent Iván nap, azaz Keresztelő Szent János ünnepe.
A Közép-európai paraszti kultúrákban, így a magyaroknál is, a napfordulók körül ünnepi szokások alakultak ki, hiedelmek fűződnek hozzájuk, melyek igen régre nyúlnak vissza. A karácsonyi regölések és a Szent Iváni rítusénekek is megőrizték az ősi szokásokat. A keresztény egyház a nyári napfordulót “Szent Iván napjával” helyettesítette.
A NYÁRI NAPFORDULÓ ÜNNEPÉT A KÖVETKEZŐ, TŰZZEL KAPCSOLATOS MÁGIKUS NÉPSZOKÁSOK JELLEMZIK
Bod Péter református lelkész (1712-1769) leírása alapján tudjuk, hogy Szent Iván napon ilyen dolgokat végeztek
A gyermekek mindenféle éghető, bűzkeltő dolgot gyűjtöttek s tüzet raktak belőlük, hogy a kígyók ne szaporodjanak ott, minthogy ez Szent János napja tájában szokott lenni. Tüzet ugrottak, és azt kívánták, hogy minden szomorúságuk égjen el. A nyárközépi tűzgyújtással az ősi ember minden bizonnyal a Napot próbálta meg támogatni a sötétséggel vívott harcában.
Égő üszkökkel a kezükben járták a határt, hogy megáldják a termést
Égő kerekeket gurítottak le vagy forgattak, annak örömére hogy a nap már az égen felső pontjára hágott.
A NYÁRI NAPFORDULÓ ÜNNEPÉT A JÖVENDŐMONDÁSRA IS KÜLÖNÖSEN ALKALMASNAK TARTOTTÁK
A Szent Iván-nap előtti kakukkszó olcsó, az utána való drága gabonát jósolt. A palóc lányok a tűz kialvása után a kenderföldre mentek, és ott egyenként a kenderbe heveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a letiport kender feláll, az egy éven belül férjhez megy. A fiatal házasok 13 szem parazsat tettek egy fazékba, aztán az asszony eldobta a fazekat jó magasra, és ha egy szem parázs sem hullott ki belőle, boldog családi életre számíthattak.
A NÉPHIT SZERINT:
Aki Szent Iván napján pillangót fog, az egész évben szerencsés lesz. A fehér lepke szerencsét hoz, a sárga pénzt, a tarka lepke szerelmet. A szürke, barna vagy fekete pillangót meg ne fogja, mert az bajt hoz. A kora reggel fogott szentjánosbogár viszont az egészségvarázslás része.
A gyermekáldásra vágyók vagy épp várandósok, ha szép gyermeket szeretnének, szedjenek cseresznyét vagy almát, és este a tűz mellett egyék meg – a tűzben megsütött gyümölcsök gyógyító erejűek.
TŰZBEDOBÁLÁS MINT VARÁZSLAT
Amennyiben a tűzbe dobott anyag lángra lobban, és nem fröcskölődik szét az egész tűzfelületre, az a dolgok jóra fordulnak! Ha nagy szikrát vet az olaj, és a szikrák a tűz körén kívülre szállnak, akkor a dolgok rosszabbra fordulnak. ha a tűzbe dobott anyag eloltja a lángot, akkor valaki (lehet, hogy pont az, aki a tüzet rakta) megbetegszik. Ha virágkoszorút dobnak át a tűz felett a szerelmesek, és a másiknak sikerül elkapni, biztos a boldogság. Viszont ha a koszorú a tűzbe pottyan, akkor vége lesz.
Források: