Skip to content

Az Átjáró Ideje szimbolikus ünnep

Az Átjáró Ideje szimbolikus ünnep

A világok közötti „fátyol” az év bármely napján vékonyodhat vagy erősödhet, hiszen a világ hatalmas, és a létsíkok, világok közötti határvonal erőssége sok mindentől függ.

Kifejezetten léteznek helyek például, amelyeket eleve kapunak építettek, és így könnyebb is átjárni a létsíkok között az év bármely napján.

Más helyekre – és ide tartozik minden, energetikailag védelmezett lakás vagy munkahely, vagy szent hely is – meg sokkalta nehezebb bejutni, éppen a védelmek miatt.

A holtak lelke is akkor távozik, amikor eljön az Átkelés ideje – vagy épen valami oknál fogva mégis itt marad.

Nem az év egy napján távoznak mind, miután egész évben várakoztak! Az is mesebeli elképzelés, hogy most könnyebb távozniuk. Ha így volna, nem lenne tele szellemekkel és kísértetekkel a világ, mert könnyedén távoznának minden október 31 és november 2 között.

Éppen ezért mondom, hogy az Átjáró ideje szimbolikus ünnep, éppen úgy, ahogy az évkör ősi ünnepei mind azok. Mégis, a jelképek is lehetnek valóságosak. Sokkal inkább szólnak az ünnepnapok az Ember és az Égiek és a Természet kapcsolatáról, mintsem hogy valaki szó szerint elhiggye, hogy a téli napfordulókor meghal és feltámad a fény.

A Fény örök. Ám az Ember és a Természet és az Égiek kapcsolatát évente ismét meg kell újítani, éppen úgy, ahogy minden Ember, a Természet, a Föld maga, sőt az egész Teremtés saját ritmus szerint él.

Az Átjáró Ideje szimbolikus ünnep
Az Átjáró Ideje szimbolikus ünnep

Amiként felkel a Nap és lenyugszik, úgy ébred és tér szunnyadni az Ember és a Természet is. Amiként ideje van a születésnek, úgy ideje van a halálnak is. Ahogy ideje van a lélek testbe érkezésének, úgy ideje van a lélek távozásának.

Ideje van az élmények gyűjtésének és ideje van az emlékezésnek.

Az Átjáró napjai során búcsút intünk eltávozott szeretteinknek és egyszersmind emlékezünk is rájuk. Emlékezünk, milyen volt még mikor együtt jártunk az Istennő szent ege alatt, vagy milyen lett volna, ha egy időben élhetünk őseinkkel.

Mit mondana most eltávozott anyánk, apánk? Mit mondanánk eltávozott őseinknek? Aki még őriz haragot, mikor bocsát meg rég elhunyt rokonainak, barátainak?

Emlékezzünk, és beszéljünk velük, mert hallanak minket, hiszen akik összetartoztak, azok között mindig is megmarad a kapcsolat, vagy annak lenyomata.

Ez most a gyász és elengedés, a búcsú és emlékezés ideje. A halál szükségességének felismerése és az élet sötét szakaszának elfogadása, hogy szíved többé ne nyomja félelem a majdani távozásod miatt és egyszersmind jobban becsüld a szeretteiddel együtt tölthető időt.

Az Istennő áldása legyen rajtunk és vezesse lépteinket!

Vélemény, hozzászólás?