Skip to content

Az Imádság Könyve

Higgy a Teremtőben alázattal! Ha a hitedben nincs alázat, egyenrangúnak mondod magad a Teremtővel. Akkor nincs áldozat, csak alku.

Ha az alázatodhoz nem társul hit, pusztán egy szolga vagy. Akkor az áldozat kényszer. A Teremtő Istennő szabad akaratot adott, mert az önkéntes felajánlás ér bármit is. Szolgáld önként, higgy Benne alázattal és Ő vezetni fog téged az utadon a boldog és teljes élet felé!

Életed legyen maga az Ima. Gondolataid, szavaid, tetteid mind-mind ezen Ima szálai, s élteddel sződd imád mintázatát. Mikor imádkozunk, fölajánlást teszünk. Nem azért, mert Ő holmi bank volna, vagy kufár, hanem hogy bizonyítsuk, képesek vagyunk a lemondásra. Minél nagyobb horderejű az imánk tárgya, áldozatunk is annál nagyobb szükséges legyen.

Csak azt ajánlhatjuk föl, ami a sajátunk. De mi a sajátunk? Csakis saját magunk. Más szóval élve: Isten-magunk. Ezért csak saját magunkat, saját önvalónkat ajánlhatjuk föl Neki, életünket és teljességünket.

Ezáltal válhat Imává életünk.

De miért tennénk ilyet? Miért kéne fölajánlanunk magunkat?

Mert a Forrás szolgálata az egyik legmagasztosabb cél, amit kitűzhetünk magunk elé. Valójában mindenképpen a Forrást szolgáljuk, jól-rosszul, de a tudatosság nélkülözhetetlen az úton a felismerés és teljesség felé.

Mindannyian Tőle származunk, Általa és Benne élünk: mind a részei vagyunk. Mindenki, aki él, a saját céljai felé törekszik, a saját akarata megvalósításán fáradozik.

Kérdés az, hogy mely részünk tűzte ki céljaink, amely részünk akarata szerint élünk?

A személyiségeink céljai és akarata szerint élünk, amelyeket a környezetünkhöz való alkalmazkodásunk szülte? Vagy az egónk irányít, amely testi tudatunk?

Vagy önvalónk az, amely céljainkat kitűzte, akaratát érvényesíti?

Mind a mi részünk, s mind a mi célunk és akaratunk.

Mert mi az vagyunk, aki a részeket teljessé teszi, ami nélkül széthullanak testté, lélekké, szellemmé, gondolattá, szóvá, tetté, ösztönökké, érzelmekké, gondolatokká.

Ez az, ami valójában vagyunk, amely ténylegesen Egy Vele.

Minek hát imádkozni Hozzá, mikor Ő mi vagyunk?

Mert a részei vagyunk. Amíg van testünk, lelkünk, szellemünk, csupán részek vagyunk, nem a Teljesség. Teljesek, de nem a Teljesség.

Ajánljuk hát föl Is-Isten-magunkat Neki, életünk teljességét, saját teljességünket: ez a legnagyobb fölajánlás és legnagyobb áldozat, amit hozhatunk –Érte.

Ősi törvény: mondj le róla és megkapod, ragaszkodj hozzá, és elveszik.

Mert aki lemond, az még ha meg is kapja, csak akkor használja, ha valóban szükséges. Aki ragaszkodik, akkor is használná, ha csak ártana vele.

Lemondva teljességünkről, mindenünkről s fölajánlva Neki: megkapjuk Teljességünket, de többé nem akarjuk használni –csak ha szükséges.

Életünket Neki ajánlottuk –valójában saját magunknak is. De amíg egy csöpp szikrája is megvan bennünk az önös érdeknek, felajánlásunk hamis lesz. Magunknak ajánljuk magunkat? Egyik zsebemből a másikba teszem a pénzt, saját magam tüntetem ki saját magam.

Ezért fontos a teljes lemondás és az önzetlen fölajánlás.

Igaz, még ekkor is Is-Isten-magunk, önvalónk akaratát követjük –de ez az akaratunk már önzetlen és tiszta.

A Fölajánlás után hamarosan meglátjuk majd, merrefelé is induljunk, s a későbbiek folytán is mindig, ha keressük, megtaláljuk a következő lépcsőfokot, a helyes ösvényt az elágazásban.

Ekkortól kezdve Imává válik az életünk –s felelősségünk is megnő. Mert mostantól bármit teszünk, mondunk, vagy gondolunk, Imánkba szőjük ezen szálakat is.

Ki káromolná fohász közben Istenét szánt szándékkal? Ki szőne szitokszavakat imája hálaadó szövegébe szándékosan?

Ezért figyeljétek magatokat s éljetek úgy, ahogy élni akartok –ahogy valóban akartok. Mert még a tiszta szívből jövő káromkodás is jobb, mint a hazug ima.

S saját önvalónk akaratának megszegése, elfeledése hazugsággá teszi életünk.

Tegyél meg mindent, mi tőled telik s élj saját akaratod szerint –ezáltal lesz boldog az életed.

Fölajánlottad magad: te magad akartad így.

Mert Ő senkit sem kényszerít, hogy megtegye ezt a végső –s egyben első lépést. Erre mindenkinek magának szükséges eljutnia: mert ha bárki is beleszólhatna ebbe a döntésébe, hamissá válna –legalábbis saját maga számára.

Ez az a pillanat –az Áldozat pillanata- ami maga a halál és az élet egyben: egyedül állunk, senki sem állhat mellettünk, csak és kizárólag magunkra vagyunk utalva. Visszafojtja lélegzetét a Mindenség is erre az egy pillanatra. Meghal régi teljességünk és megszületünk újra –újjá születünk.

Az Áldozat bemutattatott Neki, s az Áldozat még két világ között lebeg. Már meghalt, de még nem született meg, már megszűnt önmaga lenni de még nem vált teljesen Isten-magává, se fény, se sötét –maga a semmi. Itt és Most, erre az egy szent pillanatra megmutatkozik a Teljesség: Minden ott van és semmi sincs akkor. Minden és Semmi: a Teljesség.

Mostantól az Életünk maga az Ima. És Imánkat úgy szőjük, ahogy éltünket éljük. A felelősség a minek –s egyben szabadságunk is.

Mert Ő a Szabadság. Hogy is verhetne bilincsbe a Teljesség? A Szabadság az, hogy mi magunk határozzuk meg saját korlátainkat.

Míg egybe nem olvadunk Vele, lesznek korlátaink. Hogy mikor ott és akkor, legvégül eldobjuk az utolsó darabkát is, tökéletesen átélhessük a Teljesség szabadságát.

Életünk maga az Ima. Neki, Nekünk, Nekik. A Teljességnek, saját Mag-ától saját Mag-ának.

Ima. Imádság.

Minden reggel és minden este imádkozz. A nap akkor kezdődjön, mikor imád elmondod és a nap akkor érjen véget, mikor imád másodszor is elmondod.

Gyakran elég ennyi: köszönöm.

Néha több kell, néha semmi-szó sem mondható ki.

Ő minden megad: adj hát hálát érte.

Életed bár az Ima, mégis, szükséges, hogy legalább saját magunk számára megmutassuk: mi, itt és most, az ima idején csupán része vagyunk, töredék apróságok, a maguk nemében teljes világok, de csupán apró homokszemek az Ő tengerpartján.

Akkor és ott, mikor önvalónk, Isten-magunk vagyunk az, hol Ég és Föld találkozik, s ahol felkel a Nap, akkor válik Imánk a legerősebbé.

E pillanatban halványan megízlelhetjük, megtapasztalhatjuk, milyen egyé olvadni Vele, a Forrással, az Eredettel, az Isten-Istennővel.

Vélemény, hozzászólás?